Én és az aszalt gyümölcsök
Aszalt gyümölcsök…
Nem is olyan régen még hallani sem akartam róluk. Aztán valami megváltozott. Félretettem makacs meggyőződésemet arról, hogy az aszalt gyümölcsök nem finomak és kipróbáltam egy receptet.
Aztán még egyet.
És még egyet.
Nem volt visszaút.
Menthetetlenül az aszalt gyümölcsök rabja lettem. A sárgabarack.. a szilva.. a füge.. a vörös áfonya.. az eper.. és még sorolhatnám.
Kivéve a mazsola! Azt eddig is utáltam és mindig is utálni fogom. Valamiért nem akar ízleni nekem.. Egyedül még a kis fekete görög mazsola, amit megeszek. Próbáltam megszeretni.. de nem ment.
De a többi aszalt gyümölcs már mindig szívesen látott vendég lesz a konyhámban és az ételeimben.
Ünnepélyesen megfogadom, hogy többé nem riaszt vissza olyan recept, ahol azt látom a hozzávalók között, hogy “aszalt gyümölcs”! Eddig, ha ezt láttam, fintorral az arcomon továbbléptem, végig sem olvasva azt. Ez már a múlté. Zsebemet megrakva sok-sok recepttel útnak indulok, hogy még többféle aszalt finomságot megkóstoljak!
Legyen ez tanulság mindenkinek, aki már csak dacból is elutasít valamit, legyen az zöldség vagy gyümölcs vagy hús.. hogy nyugodtan lehet próbálkozni vele, hiszen annyiféleképpen el lehet készíteni őket.
Ha így nem ízlett, talán más módon fog. 2-3 esélyt mindennek lehet adni. Ha sehogy sem megy, akkor legalább nyugodt szívvel hanyagolhatjuk! 🙂
