Miért éppen Kabóca?
Elismerem, kicsit furcsa blog címet választottam magamnak.
Főleg, ha más is vizuális típus, mint én, és elképzeli, hogy az én konyhám hemzseg a kabócáktól, akkor az nem valami bizalomgerjesztő.
Természetesen nem erről van szó, az oldal címét abszolút metaforikusan kell érteni. 🙂
Volt szerencsém párszor Horvátországban nyaralni, ott találkoztam először kabócával. Sőt, az első este 1 meg is mutatta magát nekem, a szállásunk felé vezető külső lépcsőkanyarban.
Nekem az első pillanattól kezdve nagyon tetszett ez a jellegzetes zizegés, amit majd mindenhol lehetett hallani. Vagy inkább.. ténylegesen mindenhol.
Mielőtt belekezdtem a blog írásba, előtte nyáron Zakynthos szigetére mentünk, ahol szintén voltak kabócák, viszont ők már kicsit viccesebben viselkedtek.
Úgy kell elképzelni, hogy ahogy mentünk ide-oda, síri csend honolt körülöttünk, aztán egyszer csak egyik pillanatról a másikra hatalmas nagy zizegés törte meg a csendet, kabócák ezrei “fakadtak dalra” és az egész környék tőlük visszhangzott.
Aztán mikor már “kikiabálták” magukat egy szempillantás alatt abbahagyták, mintha csak elvágták volna a szalagot, újra csak a mélységes csend vett minket körül.
És ez így ment egész héten, ami számomra roppant szórakoztató volt.
Később aztán itthon, mikor elég nagy fejtörést okozott számomra, hogyan nevezzem el a blogomat (ami persze már nem foglalt), eszembe jutottak a görög kabócák.
Arra gondoltam, ilyen vagyok én is.
Nyugalmi állapotomból hirtelen felindulásból egy szemvillanás alatt azon kapom magam, hogy ügyködök.
Mikor min..
Például sütök valamit.
Mondjuk este 8 órakor hirtelen megkívánom a marlenkát, és már megyek is a konyhába és megcsinálom, hogy éjszaka megpuhuljon és másnap már ehessek is belőle.
És ez így van általában. Ritkán tervezek előre a sütikkel.
Legtöbbször hirtelen megkívánok egy sütit, kimegyek a konyhába és megcsinálom. Majd mikor kész van, elégedetten megpihenek.
Csend… zizegés… csend.
Akár a kabócák. 🙂