Hagymás bab

Hagymás bab

Annyira jó témát talált ki Timi a 75. VKF! fordulóra, hogy nekem ez lett az eddigi kedvencem! 🙂 Vérzik a szívem, hogy csak 1 receptet tudtam hozni a játékra, mivel az év vége nekem maga a totális elhavazódás 0 szabadidővel, pedig szerettem volna több mindennel is készülni. Nagyon kíváncsian várom, a többiek miket készítettek, remélem jó sok résztvevő lesz. 🙂

A választott téma a “Hírességek asztalánál” nevet kapta, és amint végigolvastam a kiírást, nem is volt kérdés, ki lesz az én választottam! 🙂

Biztos vagyok benne, hogy sokunknak már az étel neve láttán is rögtön leesik kiről is van szó, de ha mégsem így történt volna, hadd idézzem azt a rövid kis párbeszédet, ami után már senkinek sem lesz kétsége:


– Mit eszel, hagymás bab?
– Nem, krumplis hal.

Ugye, hogy ezt a filmjelenetet senkinek sem kell elmagyarázni. 🙂

Hát persze, hogy a nagy Bud Spencerről van szó!

Aki szintén az ő filmjein nőtt fel, biztosan kívülről fújja az összes ilyen aranyköpéseket. 🙂 Ezerszer láttam már a filmjeit, és ezeregyedszerre is bármikor szívesen megnézem őket és szétröhögöm magam rajtuk, mert egyszerűen megunhatatlan.

Örök klasszikus párost alkot Terence Hillel, pedig sohasem tanult színészetet. Még csak angolul sem beszél, egyszerűen csak belecsöppent a filmek világába, az egyébként híres úszó és vízilabdázó Carlo Pedersoli. 🙂 Önálló filmjei legalább annyira jók, mint T. Hillel készült remekei, ilyen például az Akit Bulldozernek hívtak, vagy az Aranyeső Yuccában és persze a Piedone filmek. Ne feledkezzünk meg a spagettiwesternekről sem, hiszen pályafutását ezeknek köszönheti. 🙂

1929. október 31-én született Nápolyban és ő volt az első olasz úszó, aki 100 m-es gyorsúszásban egy perc alatti eredményt ért el.

Önéletrajzi könyvét is élmény olvasgatni, jóleső érzés nyugtázni, hogy a való életben is ugyanaz a nagylelkű és szerethető ember, aki a filmvásznon is. És bizony a valós életben is hatalmas étvággyal rendelkezik, legalább annyira, mint filmjeiben. 🙂 A spagettit például kilószámra tudja eltüntetni (a Piedone cimű filmben is láthattuk ezt), bár most már korából adódóan sajnos oda kell figyelnie, mit és mennyit eszik, de az ételek szeretete ugyanúgy megmaradt. 🙂

Mélyenszántó filozofikus gondolatok is sokat foglalkoztatják, szereti átgondolni híres filozófusok, ismert alapelveit, mint például Descartes, francia filozófus “Cogito ergo sum.”, vagyis “Gondolkodom, tehát vagyok.” kifejezését. Az ő gondolkodásmódjában a helyesebb megállapítás, az “Eszem, tehát vagyok”, hiszen “Aki nem eszik, nem tud gondolkodni, következésképp létezni sem, ez biztos.” Azért ebben van valami nem igaz? 🙂

Végezetül csak annyit mondanék magáról a receptről, hogy bár nem tudom, ő hogyan készíti el pontosan, de biztos vagyok benne, hogy szintén nem bonyolítja túl. 🙂 És ha már olasz származású (elnézést… nem olasz, “ő nápolyi” 🙂 ) a mi szeretett Carlo-nk, miért is hagytam volna ki az oregánót belőle. 🙂 Pofon egyszerű, villámgyors és fincsi vacsora egy nagy szelet kenyérrel! 🙂

Jelige: “Kedvencem a hagymás bab!” 🙂

Hozzávalók

  • 1 jó nagy fej vöröshagyma vagy 2 kisebb
  • 1 konzerv vörösbab
  • 2 db 1,5 cm vastag szalonnaszelet
  • bors
  • csipetnyi oregánó

Elkészítés

  1. A szalonnát felkockázzuk, kis lábosban lepirítjuk, a felesleges zsiradékot leöntjük róla.
  2. Rádobjuk a felszeletelt hagymát, megdinszteljük.
  3. Megszórjuk csipetnyi oregánóval, sózzuk, borsozzuk.
  4. Végül hozzáadjuk az átmosott konzerv babot és az egészet összemelegítjük.

 

Lezárt téma.